Palacsinta története

Magyaroknál viszonylag későn terjedt el a palacsinta evés, és készítés hagyománya. Az angolszász kultúrákban ,sokkal nagyobb hagyománya van a palacsintának, például palacsinta készítő, dobáló versenyeket is szerveztek húsvét előtt (a negyven napos böjt megkezdése előtti időben).
Még az angolszász kultúra hagyományait megelőzve is voltak palacsinta fogyasztók és készítők ,például a rómaiak, görögök. Ezek a népek hússal töltött, viszonylag vastag tésztás, forró katonai pajzson sütött, könnyen eltartható " lepényt" fogyasztottak a katonák.

Mi magyarok jogosan a hungarikumjaink listájára sorolhatjuk a palacsintát, mivel a pannonia korában a magyarok is átvették ezt a szokást (illetve az itt élő népek), mi tökéletesítettük, húsosan és édesen is fogyasztottuk, például HORTOBÁGYI HÚSOS palacsinta , vagy GUNDEL palacsinta.

A Gundel palacsintát valójában nem Gundel Károly, hanem Márai Sándor felesége Matzner Lola készítette el egy Márai darab bankettjére, amit a Gundel vendéglőben tartottak. A palacsinta egy családi recept alapján készült, ami narancsos,mazsolás és vaníliás, diós ,csokis édességé lett átvarázsolva Lola keze és esze által. Mivel a házaspárnak elkellett szöknie Magyarországról, így nem kaphatta meg az eredeti Márai nevet, így lett Gundel palacsinta.

A Hortobágyi palacsinta egy világkiállításra készült, és valójában nem a Hortobágyról származik. Mi csak ezzel a névvel szerettük volna odacsalogatni az érdeklődő embereket, a maradék marha pörköltből készült étel mellé.

Ezek után szinte minden modern országban elterjedt a palacsinta, például Amerikában is.